A betegség nem jó, betegnek lenni senki sem szeret. Legalábbis: tudatosan.
Tudatalattinkban ugyanis a legtöbbször más zajlik; ott a betegségünknek is vannak előnyei. De mik is ezek pontosan?
Jelenlegi tudásunk szerint ahhoz, hogy egy betegség bekövetkezzen, a biológiai, lelki és társas hatások együttes megléte szükséges – azaz, szinte egyetlen probléma sem jelenik meg az életünkben „csak úgy, a semmiből”. A legtöbbször már nagyon régóta jön felénk, mire testet ölt.
Ahhoz azonban, hogy valakit tényleg meggyógyítsunk, először rá kell jönnünk, valójában mi is betegítette meg.
A pszichológia elterjedésének és vele együtt a terápiás segítségkérés elfogadottabbá válásának köszönhetően, mára egyre ismertebb a tény, hogy sosem a negatív érzésekből lesz a betegség, hanem az elfojtottakból. Ezek tudatosítása elengedhetetlen a gyógyulásban. Ám azért, hogy visszanyerjük az elvesztett egészségünket, először be kell látnunk, hogy baj van. Miután megláttuk a probléma valódi nagyságát, akkor indulhatunk csak el a megértés útján, hogy mi vezetett minket a jelen állapotba. De ahhoz, hogy a felépülés igazán tartós legyen, a lélek egy másik motivációjával is szembe kell néznünk: mi az, ami akadályozhat minket a gyógyulásban? Például, a betegségünkkel járó előnyök.
Zsolt a család legkisebb fia, akire már nem sok szülői figyelem jutott. Mindegy, milyen sikerei voltak gyerekként, mindig ott volt a válasz: „A bátyád ennyi idősen már verset szavalt, a nővérednek pedig három nyelvvizsgája volt.”. Az elismerés hiányában, az érettségi után Zsolt nem aszerint választott egyetemi szakirányt, hogy mit szeretne csinálni, hanem mi az, ami a legjobban fizet. Hiszen a pénz objektív mérőeszköz, csak kifejezi végre, mennyit is ér ő. Elképesztő karriert épített és ledolgozott 20 évet szabadság nélkül, örökös készenlétben. Ha néha napján sóhajtott is egyet, az édesanyja csak annyit mondott: „Mindenkinek nehéz, Zsoltikám.”. Zsolt életében kizárólag a stroke jelentette a „legitim” szabadságot; ez olyan súlyos betegség volt, melyben még ő, a cégvezető is megpihenhetett. És ezt az édesanyja is komolyan vette; mindennap meglátogatta és a kedvenc édességét vitte neki. Csak neki, nem kellett rajta osztoznia senkivel. A betegség nagyon szerencsés kimenetelű volt, a vérrög teljesen felszívódott, az orvosi képalkotó eljárások nem mutattak semmi maradandó károsodást. A tünetek azonban a rehabilitáció után sem múltak. Megmagyarázhatatlan fennmaradásuk egy idő után Zsolt munkából való leszázalékolásához vezetett – mely egyben a kiutat is jelentette a boldogságot sosem hozó szakmájából. Végre.
A „betegségelőny” kifejezés Freudtól származik, aki a tudatalattink rejtett zugait vizsgálva írta le az ellentmondásosnak tűnhető fogalmat, melynek ma már három fajtáját különböztetjük meg. Az elsődleges betegségelőny mindig a legmélyebb belső konfliktus. Valami, ami tudatosan nem felvállalható – sem önmagunkban, sem önmagunkkal, mint ahogy az az említett példából is kitűnik. A másodlagos betegségelőny maga a gondoskodás és a figyelem, mely az állapottal jár – és amelyet talán sosem kaptam meg. Ha imádom a három gyerekem, de a férjemmel nem tudom közölni, hogy mennyire nehéz segítség nélkül vinni a családunk kisebb-nagyobb gondjait tíz éve, a kórházban eltöltött hetek alatt vagy a vissza-visszatérő betegségben végre én lehetek a gyenge (akár újra gyermeki szerepben), akinek segítenek. Így tudja a lelkem megkerülni, hogy a valódi hiányt kelljen megfogalmaznia. A harmadlagos betegségelőnyt a társadalom biztosítás által nyújtott juttatások jelentik, melyek bár Magyarországon nem kiemelkedőek, ha már kialakult a betegség, a többi előny mellett további kompenzációként szolgálhatnak.
A betegségelőnyök nagyon összetett és nehéz téma. Nem vonnak el semmit a betegség valódiságából, sem a szenvedés nagyságából. Ugyanakkor a felismerésük szintén elképesztően fájdalmas folyamat, mely sokszor nem is megy egyedül. Rálátni arra, amit magam előtt is titkolni akarok, utána pedig lelepleződni önmagam számára is, hatalmas belső munkát igényel.
Fontos azonban tudni, hogy a gyógyulásban sosem az eredeti, a betegség előtti állapotot kell visszaállítani. Hanem felállítani egy új normarendszert, melyben a korábbi tévutat felismerve és az ezzel járó hiányaimat elgyászolva, a saját válaszaimat tudom megfogalmazni. És a saját döntéseimet meghozni.
A betegségbelátás és a betegségelőnyökkel való szembenézés óriási felelősségvállalás. Nem hibáztatok többé mást és nem hárítom át senkire és semmire azt, ami történt. De a folyamat végén mégis meg tudok bocsájtani magamnak és kimondani: ott és akkor ezt tudtam tenni. És az, hogy ma másképp láthatom a történetem, a betegségnek is köszönhető.
Az őszinte felismerés és az ebből elinduló veszteségfeldolgozás ezáltal lehet valóban a legnagyobb előny, amit egy betegség hozhat.
Rácmolnár Lili pszichológus
A cikk szerkesztett változata 2019. június 19-én jelent meg a www.wmn.hu-n.