Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Gaál Szilvia könyvajánlója

Ted Chiang sci-fi novellái a filozófia határterületén mozognak - olyan, mintha fognánk a kaleidoszkópot, amin át jelenlegi világunkat nézzük és fordítanánk rajta egyet. A kapott kép  nagyon hasonló, csak pár, néha aprónak tűnő körülményben tér el a valóságostól, mégis annyira mássá teszi azt a történetben szereplő fiktív világot, hogy mélyen elgondolkodtat, mi lenne, ha jelen pillanatban, ezen a helyen is így működne az életünk. Nagyon emlékeztethet minket a mostani helyzetünkre: a világunk megmaradt, de fordult a kleidoszkóp és ettől sok minden megváltozott.


Chiang legutóbbi kötetének címe elég  prófétikus: Kilégzés. Amikor kivettem a könyvtárból, még nem tudtam, mennyire aktuális lesz a cím, illetve hogy bizonytalan ideig igazoltan nálam lesz a kölcsönzési határidő lejártán túl is.

A hosszabb-rövidebb, különálló történetek mindegyike más más univerzumba enged betekintést egy szűk kulcslyukon át, de olyan jól megalkotva, valós tudományos tényekre és elméletekre alapozva, hogy teljesen átélhető az a másik világrend, a másfajta működési szabályok.


Az első novella a kötetben, A kereskedő és az alkimista kapuja című, ami rögtön beszippant a világba, amelyben képesek lehetünk visszamenni a múltba egy időkapun keresztül. Megmutatja, hogy bár az elmúlt eseményeken változtatni nem tudunk, mégis lehetséges-e, hogy valamiképp változik a jelenünk az időugrástól. Megfigyelhetjük múltunkat más aspektusból, esetleg átkeretezhetjük. Főhősünk személyén keresztül átélhetjük, hogy változtatás hiányában is tekinthetünk máshogy arra, ami már elmúlt.


Egy másik történetben megismerkedhetünk egy olyan világgal is, ahol virtuális entitásokat fejlesztenek és “nevelnek” az emberek. Először inkább házikedvencként, később szinte gyermekükként. Hogyan kötődnek ezekhez a lényekhez és ez mennyiben befolyásolja a kapcsolataikat a való világban? A másokért való felelősségvállalás témáján keresztül talán  a gyerekneveléssel kapcsolatban is görbe tükröt tart a szöveg.


Meddig terjed a szabad akarat és létezik-e eleve elrendelés? Kérdezi a Mit várnak tőlünk? című írás. Milyen módon változna a világ, ha elterjedne egy olyan eszköz, ami száz százalék pontossággal, egy másodperccel előre meg tudná jósolni, hogy meg fogjuk-e nyomni a rajta lévő gombot, vagy sem? Vajon lenne-e kedvünk döntéseket hozni az után, hogy az eszköz alapján az lesz a benyomásunk, hogy minden eleve elrendelt és nem létezik szabad akarat?


A Tények valója, az érzések igaza egy olyan világban játszódik, ahol egy Remem nevű szoftver mint egy kamera a retinára rögzítve folyamatosan felveszi az emberrel történteket. Az emberek úgynevezett naplogokat vezetnek, amikben visszakereshetővé válik életük minden perce, minden vitája, összes beszélgetése és élménye. Vajon fontosabb-e az igazság, mint az érzés, amit bennünk kelt egy életesemény?


A legaktuálisabb a címadó novella, a Kilégzés. A tudós, aki ráébred saját világa végességére és elmúlására nagyon rezonál a mostani helyzettel. Hiszen az általunk ismert világ változatlan formában valószínűleg már nem tér vissza a vírus elmúltával sem. Az azonban, hogy milyen új világ köszönt ránk, nagyban függ attól, hogy hogyan tudjuk megéli a mostani helyzetet, milyen érzésekkel tekintünk rá és mit profitálunk belőle a saját belső lelki fejlődésünket tekintve.


“Többen ironikusnak találják, hogy az agyunk nem a múlt titkait tárta fel előttünk, hanem a jövőben ránk váró végzetet. Ennek ellenére úgy gondolom, mégis sikerült valami nagyon fontosat megtudnunk a múltunkról.

Az univerzum hatalmas, visszatartott lélegzetként kezdődött. Senki sem tudja miért, de bármi legyen az oka, hálás vagyok érte, hiszen ennek köszönhetem a létezésemet. Az összes vágyam és kósza gondolatom nem több és nem kevesebb, mint a világegyetemünk fokozatos kilégzéséből keletkező légörvények áramlata. És amíg ez a hatalmas, kifújt kilégzés tart, a gondolataim tovább élnek...

...Remélem nem szomorít el ez a tudat...

...Mert attól még, hogy a világegyetem létezésének hossza kiszámolható, a mindenségben létrejött élet sokszínűsége nem. Az épületeink, a művészeti alkotásaink, a zenénk és a költeményeink, az egész életünk - mindebből semmi sem lehet megjósolható, hiszen egyik sem szükségszerű. Az egész világ egyetlen apró szisszenéssel is átcsúszhatott volna a tökéletes egyensúly állapotába, de a puszta tény, hogy ilyen színes sokaságnak adott életet, az maga a csoda, amelyhez csak a titeket létrehozó univerzum létezése fogható.”

Így írja az utókor számára gondolatait az a tudós, aki pontosan meg tudta határozni világa csendes pusztulásának idejét.


Az általa átadott érzések mégsem aggodalmasak. Meglátta a csodálatosat a létrehozott világban és ez került a fókuszába. A jelen pillanatban rejlő jó és nem a múlt fájdalma, vagy a jövő iránti szorongás. Nem ír lehetséges forgatókönyveket, hiszen elfogadta, hogy a külvilág olyan erői munkálkodnak a helyzetében, amikre nincs befolyása. Egy dolgot tud irányítani: a saját érzéseit, megéléseit a bekövetkező történésekkel kapcsolatban.

Talán ez az a hozzáállás, ami segíthet átlendülni egy krízisen, mégha az a jelenlegi világunk teljes megváltozását is hozza magával.


Ted Chiang novelláskötete, ahogy az előző is (Érkezés - Életed története és más novellák - Agave Könyvek, 2016) egy izgalmas utazásra hív minket, ha nem is az elképzelt világok legjobbikába, de lehetségesekbe. Ha mesélne, biztosan így kezdené: “Képzelj el egy világot, ahol…”.

A történetek sokáig velünk maradnak és időről időre felbukkannak elménk hátsó zugaiból. Rugalmas gondolkodást tanít, amikor elképzeljük, hogy milyen lenne, ha máshogy működnének a matematikai szabályok, a fizikai törvények, a biológiai alapvetések, vagy általában világunk alaptörvényei.

Nem célja nyomasztó, negatív utópia felvázolása, hanem pusztán bemutatja ezeket az elképzelt világokat sajátos és eltérő szabályaikkal. A többit már az olvasó teszi hozzá a saját élettapasztalata és érzései mentén.



Ted Chiang: Kilégzés és más novellák című kötete 2019-ben jelent meg az Agave Könyvek gondozásában.

 

©2020 by the therapy