James Redfield: Shambhala titka

Bozsánovics Judit könyvajánlója

Csodák minden nap történnek. Ahogy a mesékben és a fantáziavilágban, úgy a hétköznapi életünkben is. Mintha létezne egy rejtélyes forrás, ahonnan időről-időre felbukkannak varázslatos bölcsességek, megannyi lehetőséggel körülölelve életünket, hogy azután tovatűnjenek. Valahogy úgy, mint ahogy a hullócsillagokat figyeljük meg a nyári égbolton. Ha a megfelelő helyen fürkésszük a sötét égboltot, hirtelen megpillanthatunk egy hullócsillagot.
Ez a fajta tudatos várakozó nézőpont egy lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy kiteljesíthessük önmagunkat.

Az élet olyan, mint egy önmagunkról szóló kalandregény, amelyben a nyomok egyik felismeréstől vezetnek a másikig. Nem igaz?

Jó hír, hogy nincs egyetlen titkos térkép, ami elvezetne a kincshez; megannyi lehetséges irány van és mindannyian magunk választjuk meg a személyes utunkat.

A Shambhala titka egy misztikus időutazásra hív bennünket és játékos könnyedséggel vezet végig a tudatosságunk fejlesztésének ösvényén. Miközben Tibet tájain járunk, a főszereplő karakterének fejlődésével párhuzamosan azt tapasztaltam, hogy egyre inkább fókuszba került az intuitív szemlélődés a mindennapjaimban anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tettem volna ennek érdekében. Napról-napra nyitottabbá váltam arra, hogy az életemben felbukkanó „véletlenszerű” eseményeket tudatosan megfigyeljem. Egy alkalommal például amikor épp egy negatív gondolat kezdett volna kibontakozni bennem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a következő pillanatban szembe jött velem egy fiatal fiú az utcán, aki egy rikító piros Stop feliratot viselt a pólóján. Megmosolyogtatott és kizökkentett ez a figyelem felkeltő egybeesés.  Képessé váltam arra, hogy megállítsam a negatív gondolatot, mielőtt mindent elsöprő érzéssé nőtte volna ki magát. Helyette a véletlenszerű esemény könnyedséggel töltött el és azóta is felderít, amikor tetten érem magamon a hasonló helyzeteket és már tudatosan idézem fel a hatalmas világító Stop táblát.

A Shambala titka észrevétlenül felerősítette az életenergiára való tudatosságomat is, mivel a kevésbé kézzelfogható változások mellett, praktikus eszközökre is lelhetünk a regényben, mellyel szabadon kísérletezhetünk a személyes jól-létünk felé haladva.

Minél több energiánk van, mások annál jobban érzékelik a jelenlétünket. A testtartásunk árulkodik például az energiaszintünkről. A görnyedt hát jelzi, hogy csökkent az energiaszintünk. Ha ezt vesszük észre, érdemes megállnunk egy percre, venni néhány mély lélegzetet és közben végigpásztázni a testünket. Befelé tekintve megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzések, érzelmek, gondolat áramlanak bennünk, anélkül, hogy szándékunkban állna változtatni rajtuk.

A gondolkodásmódunk meghatározza a viselkedésünket és a mindennapi cselekedeteinket. Talán nagyon más megközelítéssel találkozunk a könyvben, mint amit korábban próbáltunk. Elképzelhető, hogy bizonyos elemek nem relevánsak számunkra, vagy épp ellenkezőleg: teljesen azonosulnánk vele, ilyenkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mi másra van még lehetőségünk, amit most fogunk először kipróbálni?

A könyv szelíden rámutat a bennünk lakozó erőre. Felismerhetjük, hogy szándékaink, vágyaink, még eltitkolt nézeteink és feltevéseink is hatást gyakorolnak életünk sikerességére, sőt mások életének sikerére is.

Képesek vagyunk változtatni és meglehet, hogy ez a folyamat épp most kezdődik el.

A könyv magyar fordításban 2011-ben jelent meg az Alexandra Kiadónál.