Az ember, aki Ovénak hívnak
Gaál Szilvia filmajánlója
A Gyermeknevelés dán módra című könyv többek között a dán filmekkel magyarázza, amiért az ország a világ legboldogabb országainak listáján az élmezőnybe tartozik.
„A kommunikációval foglalkozó Silvia Knobloch-Westerwick és kollégái által az Ohiói Állami Egyetemen végzett kutatások azt bizonyították, hogy a népszerű hiedelemmel ellentétben a tragikus, szomorú filmek nézése valójában boldogabbá teszi az embereket, mert a saját életük pozitívabb pontjaira irányítja a figyelmüket. Ennek hatására nagyobb rálátással és hálával gondolunk saját kapcsolatainkra, szerencsésebbnek érezzük magunkat, és mélyebb kapcsolatba kerülünk saját emberi mivoltunkkal.”
Az ember, akit Ovénak hívnak ugyan svéd film, de teljesen ráillik a fenti leírás. Bár fekete komédia, lehet rajta nevetni is, de leginkább a halmozott tragikum abszurditásán, nem a hollywoodi vígjátékokat idéző altesti humor miatt.
A film Fredrik Backman azonos című könyve alapján született és egy megkeseredett, élete alkonyához közeledő ember sorsának alakulását mutatja be. Végigkíséghetjük gyermekkorától kezdve jelenlegi, idős napjaiig, amikor éppen véget szeretne vetni az életének. Az öngyilkossági kísérlet többször meghiúsul különböző banális indokok miatt, például ki kell mennie egy jóízűt dühöngeni új szomszédaival, akik nem szabályosan hajtottak be a lakóparkba. A kútba esett kísérletek ellentmondásossága is humorossá teszi a filmben a halál ilyenfajta közelségét.
Az idő párhuzamosan fut a történetben, múlt és jelen epizódjai váltogatják egymást, így szépen kirajzolódik az, hogy mi vezetett Ove döntéséhez, hogy eldobja magától az életét. Sorsának alakulását furcsán abszurd tragédiák és inspiratív, felívelő fordulatok tarkítják: halálesetek, tűzvész, szerelem, utazás, szeretett hivatás meglelése, aztán munkanélküliség, barátságok, betegség és igazi, mély, őszinte szereteten alapuló kapcsolatok.
Átlagos életnek tűnhet, de olyan szélsőséges helyzetek találnak rá Ovéra, amik teljesen szürreálissá teszik ezt az életutat.
Ove egy, már sokadik tragédiát követően válik a szabályok, beadványok, feljelentések megszállottjává és a jószívű, segítőkész férfiből évek során az a mogorva szomszéd válik, aki “kiszúrja a gyerekek labdáját, ha a kertjébe pattan”. Jegyzetel, felemleget minden hibát, amit a körülötte élők elkövettek. Lenézéssel és gúnyosan kezel mindenkit, akivel kapcsolatba kerül. Az ügyeskezű ezermester, akire régen mindenki számíthatott, ha valami megszerelni való akadt a ház körül, mára morogva utasítja vissza a segítségkérőket.
A film nagyon szépen mutatja be, hogy egy hozzánk közel álló személy elfogadó szeretete és gyengéd elfogadása milyen nagy mértékben adhat szárnyakat még akkor is, ha alulértékeljük magunkat. Minden tragédia ellenére Ovénak élete szinte minden szakaszában jutott ilyenfajta támogatás, ami jó példával szolgálhat arra, hogy mi is körbenézzünk a környezetünkben: meg tudjuk-e mi adni ezt a fajta támogatást szeretteinknek és van-e olyan az életünkben akitől megkapjuk?
A film üzenete az is, hogy mennyivel szegényebb lehet az életünk emberi kapcsolatok nélkül és amikor másnak segítséget nyújtunk, valójában magunknak is adunk.
A másik fontos kérdés, amin elgondolkodhatunk Ove történetét nézve, az a negatív életeseményekhez és a halálhoz való hozzáállásunk. A film a halál több aspektusát is bemutatja: a tragikus, fájdalmas, közeli hozzátartozó elvesztésétől a "Darwin-díjas", szürreális halálon át, a nevetségessé váló öngyilkossági kísérletig minden szerepel a skálán, sőt van, hogy azt érezzük, egyszerre nevetnénk és sírnánk a történések láttán. Érdemes megfigyelnünk ezek alapján a saját érzéseinket, amiket ezek az esetek felszínre hoznak belőlünk és megfogalmazni, hogy mit is jelentenek számunkra a fenti fogalmak. Ahogy az alkotók bemutatják az elmúlás humoros oldalát is, közelebb hozzák, kiveszik a tabusítást a témából, ami által talán könnyebben feldolgozhatóvá is válhat egy ilyen megélés.
A film nem könnyű, de szórakoztató, sok pontját érinti az érzelmi skálának, megmozgatja az érzéseinket, ezáltal kicsit mélyítheti az önismeretünket is. Olyan alkotás, ami napokig a fejünkben és lelkünkben marad, de nem nyomasztóan, hanem inkább valamiféle elemzéssel és rátekintéssel. Ez az, ami a skandináv filmek sajátja és ami figyelmünket a saját életünk pozitívumaira irányíthatja.
Kinek ajánlanám a filmet? Ezt talán legjobban az eredeti könyv magyar fordításának kiadója fogalmazta meg:
“Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”.