The Last Dance - sorozat

Batal Brigitta Aishah filmajánlója

Nehéz helyzetbe hoztam magam, amikor ezt a dokumentumfilm sorozatot választottam az én filmes ajánlómnak, de tudtam, hogy ennél szívesebben nem írnék másról. Miért nehéz? Mert akinek ez felkelti a figyelmét, már rég megnézte azt az első két részt, ami eddig kijött (vagy legalábbis tervben van, hogy megtegye), akit viszont hidegen hagy, azt talán bármilyen ajánló után hidegen fog hagyni. No, de mégis megpróbálkozom vele, remélem, egy másik szemszögből.


Miután mostanra (5-6 hét után) elég jól, de mindenképpen valahogyan már hozzászoktunk a karanténhoz, és elolvastunk jó pár cikket arról, hogy hogyan tegyük kellemesebbé (vagy elviselhetőbbé) azt, hogy mindent az otthonunkban végzünk, illetve  megpróbáltuk elengedni a megszokott hajtást, hogy mit „kell” megcsinálni nap mint nap, mire lehet még a legalkalmasabb ez a helyzet?
Szerintem arra, hogy visszaugorjunk az időben, és testtel-lélekkel visszatérjünk abba az időbe, amikor az a dolog, hogy van egy Michael Jordan ritka kosaras kártyád, téged tesz az osztály legmenőbbjévé az általános iskolában (más kérdés, hogy amikor összegyűrődik a hátizsákban, sajnos elvész az érdeklődés is).


Mert ez a dokumentumfilm ezt teszi. Olyan archív felvételeket lehet látni, amiket eddig soha, látni azt, hogy mi tesz egy ekkora sportolót azzá, aki, de hirtelen visszajönnek a múlt érzései is, amikor a meccseken minden 10-12 éves fiú nyújtott nyelvvel dobja a kosarakat, és hogy kosárlabdázni tudni olyan kiváltság, amitől azt érezhetjük, egy picit nekünk is közünk lehet az egészhez (nem mintha én ebbe beletartoztam volna valaha).
Jordan nagysága, tehetsége mellett olyan dolgokat is kaphatunk a sorozattól, amik összekötik a kissé töredezett emlékeket, és magyarázatot vagy történetet tehetnek egy legendás csapat mögé.
A történetben pedig ezek a szupersztárok is emberekké válnak.

A sorozat második része Scottie Pippennel és az ő drámájával indul (mind a csapaton belüli, mind pedig családi drámájával), ezután persze a fókusz megint Jordanre kerül, de az egész dolog, amiben sokan még gyerekként voltunk benne, most megelevenedik a képernyőkről és a kosaras kártyákról.


Jó időben talál ránk a sorozat talán két szempontból is. Az egyik, hogy a részekre várakozni kell (egyszerre kettő jön ki csak), nem lehet túlfogyasztani belőle, ez szintén hozza azt a hangulatot, amikor várnunk kellett hétről hétre a kedvenc sorozatunk következő részére a televízióban.

Másfelől pedig nekem ez tényleg egy olyan nyugalmi lehetőség most, hogy van idő a múlton elmerengni kicsit. Újra rajongani a kosárlabdáért, ezért a csapatért, és olyan információkat megtudni, amikről akkor nem is álmodtunk. Mintha a múltunk egy része (kinek-kinek mekkora szerepet játszott ez az életében) egészülne ki így visszatekintve, Michael Jordan utolsó táncával a Chicago Bulls-szal.


A sorozat elérhető a Netflix műsorkínálatában.

 

©2020 by the therapy