Search
  • renatabagi

Rossz szokás vagy függőség? - Pelbát Gergely bemutatkozik

Január a nagy fogadalmak ideje és ez nem rossz időzítés, hiszen lendületet kaphatunk akár ahhoz is, hogy megszabaduljunk rossz szokásainktól. Leszokhatunk a dohányzásról, tarthatunk alkoholmentes hónapot, vagy akár húsmentes étkezést is követhetünk a Veganuár kezdeményezést követve. Sokan úgy gondolják, ők nem függnek bizonyos dolgoktól, hiszen bármikor le tudják azokat tenni. Mi szeretnénk bízni abban, hogy ez így van, de egy jó próbatétel lehet, ha valamiről akár csak egy hónapra is megpróbálunk lemondani, vagy csökkentjük a számát heti 2 alkalomra. Felszabadító erővel hat ránk, ha megtapasztaljuk: erre sincs szükségünk valójában!

De miféle függőségeink vanak, mikortól számít valami valóban addikciónak és merre keressük a kiutat? Hogyan tud segíteni a pszichológus ebben?

Aki kérdez: Bagi Renáta pszichológus, aki válaszol: Pelbát Gergely pszichológus.



Sok évet töltöttél függőkkel, találkoztál, dolgoztál velük. A csapatunkból neked van a legnagyobb tapasztalatod ezen a téren. Ha függőkről van szó, sokan az intravénás szerhasználókra gondolnak és jelenetek villanak fel előttük a Trainspottingból. Holott az addikció sokkal hétköznapibb jelenség, szinte alig akad, akinek ne lenne valamilyen szenvedélye vagy ne lenne  a családjában valaki, aki érintett. Te mit látsz a hétköznapokban, mik a „legnépszerűbb” függőségek manapság?


Úgy látom, hogy minden szokáson nehéz változtatni. Mondjuk megpróbálok minden reggel 10 perccel előbb felkelni, hogy ne azzal az érzéssel induljak el otthonról, hogy késésben vagyok. Az első reggel azonnal elkezdhetek alkudozni magammal, hogy majd inkább holnap, végül is a munkám szempontjából is jobb, ha kipihenten érek be, és fontos még 10 percet aludnom. Nehéz átérezni azt, hogy azok a jellemzők, amik meg tudnak rontani egy emberi életet, bennünk is megvannak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki függő, de azt igen, hogy adott körülmények között, nekünk is károssá válhatnak szokásaink.


Ha a szerek között kellene toplistát állítanom, akkor saját tapasztalatok és a statisztika alapján is úgy tűnik, hogy az alkohol okozza a legtöbb szenvedést itthon. Ráadásul nem is feltétlenül annak, aki fogyasztja hanem a családtagoknak. Az alkohol, a cigi és a gyógyszerek jóval gyakoribb probléma, mint az összes többi drog. Az illegális szerek közül a fű és a designer drogok a leggyakoribbak, talán újra erősödik az MDMA (ecstasy) és a speed, de ezekből nehéz megbízható minőségben beszerezni.  A fecskendővel történő szerhasználat, vagy amit a Trainspottingban bemutatnak,  valójában a szerhasználók körülbelül 1%-a. Ez persze nem a drogok erősségéről szól, hanem arról, hogy melyik beszerezhető, milyenek az árak, hogyan ítéli meg őket a társadalom.


A nem kémiai függőségek terén nem vagyok annyira járatos, de a szerencsejátékszenvedély még mindig jelen van, illetve a túlzott internethasználat és a túlzott gaming is egyre inkább jellemző. Fontos, hogy minden esetben a túlzott jelző az, ami problémát okoz az érintettnek és a hozzátartozóknak, barátoknak is.


Szerintem az egyik leggyakoribb kérdés, amit nekem is feltesznek, hogy mikortól tekinthető valami függőségnek. Neked van erre valamilyen saját válaszod?


Sajnos erre nagyon nehéz válaszolni. Általában akkor kér valaki segítséget, ha már tapasztalja a túlzott szerhasználat negatív következményeit. Elhagyja a szerelme, eltűnnek a barátai, elveszíti a munkáját, bírósági ügye lesz, túl sok bűntudata van. Vannak olyan függőségek, amikkel nagyon hosszú ideig együtt lehet élni anélkül, hogy komolyabb következménye lenne. Egy vezető beosztású férfi például sokáig használhat úgy speedet, hogy nem befolyásolja a munkája megítélését, sőt, úgy is érezheti, hogy serkentő nélkül nem lenne olyan sikeres.


Amikor nem arra használunk egy szert, hogy az a meglévő örömforrásaink mellett még valamit hozzáadjon a hangulatunkhoz, hanem azért, hogy teljesítsünk, hogy eltüntessük rossz érzéseinket, akkor az azt jelenti, hogy valamiféle érzelmet akarunk elkerülni vagy éppen elérni mert azt gondoljuk, hogy ez a szer nélkül nem lehetséges. Tehát nem örömforrásként, hanem egyszerű eszközként használjuk, és ez könnyen átválthat káros mértékű használatba.


Ha valaki megpróbálja hanyagolni egy hónapra a saját választott szerét és az nem, vagy nagy erőfeszítések árán sikerül, az nem azt jelenti, hogy függő, hanem, hogy kockázatos a szerhasználata, és érdemes szakemberhez fordulni, hogy megelőzze a nagyobb problémákat. Ez szerintem egy nagyfokú tudatosságot és önismeretet jelent inkább, mint gyengeséget.


Én azt vettem észre, hogy az evésfüggők sok ponton elég hasonlóan viselkednek, mint mondjuk az alkoholbetegek, vagy a dohányosok. Prof. Demetrovics Zsolt azt mondta nekem egyszer, hogy nagyon kell figyelni, ki mitől függ, mert úgymond a „tárgy” választja az embert, a függőség választ minket és nem fordítva. Engem ez mindig nagyon érdekelt. Te hogy látod ezt a kérdést, mit árul el rólunk a függőségünk tárgya?


Ha a drogokban nem lenne semmi jó, akkor senki nem akarná használni őket. Mindenkinél egyedi, hogy milyen pozitívumokat ad neki a szer, amit használ. Vannak elméletek, amik általánosan próbálják megfogalmazni,  melyik szert milyen probléma megoldására szokták választani. Szorongásra alkoholt, szürke hétköznapokra ecstasyt, önbizalomhiányra kokaint. Azonban az, hogy a szer pontosan miben segíti valakit,az mindig egyéni dolog.


A családtagok azok, akik sok esetben segítséget keresnek a függő családtag miatt. Nehezen fogadják el, hogy amíg a változás igénye nem születik meg a függőben, addig nem igazán tudnak mit tenni. Mit mondanál azoknak, akik ebben a cipőben járnak? Hogyan vehető rá a függő, hogy változtasson, meg lehet-e gyorsítani ezt a folyamatot?  Segít-e pl. ha az kezd el hozzád járni, aki együtt él a függővel?


Sajnos ezzel én is sokat találkozom. A függők hozzátartozóinak nagyon nehéz dolguk van. Az általános megközelítés ebben az esetben az, hogy a függőség az egész család problémája. Talán nem az a legjobb, ha elkezdjük mérlegelni, hogy ki hány százalékban felelős ezért a helyzetért, hanem az, ha a család minden bevonható tagja együtt elkezdi kideríteni, hogy kinek, milyen akaratlan vagy szándékos viselkedése járul hozzá a függőség fennmaradásához. A leggyakrabban erre hozzátartozói csoportokat szoktunk ajánlani, ahol hasonló helyzetű emberekkel oszthatják meg a problémáikat. Ha a hozzátartozó nagyobb támogatást kap, akkor a családtagjainak is több és hatékonyabb segítséget tud adni.


Függőségeken túl – merre visz az érdeklődésed mostanában, mi foglalkoztat?


Pszichológusként nem csak függőségekkel találkozom, egyéni tanácsadásban sok más problémával foglalkozom. Folyamatosan próbálok új dolgokat tanulni, jelenleg egy vitaszínházi előadásban is részt veszek, most fejezem be a személyközpontú tanácsadó képzést, egy alapítványnál utcai szociális munkát végzek szexmunkásokkal, ugyanitt HIV tesztelést és tanácsadást is folytatok. Igyekszem minél sokszínűbb szakmai tevékenységet folytatni. 

0 views

©2020 by the therapy