Search
  • emesezubany

Útlevelünk - és ami mögötte van

Az utazás sokak számára a nyár fénypontja. ​Legyen szó akár csak egy hosszú hétvégéről vagy több hetes Földközi-tengeri hajókirándulásról, ugyanúgy lelkesedünk az új kaland iránt; majd ahogy hazaérünk, már a következő úti célon gondolkozunk. ​Miért ennyire magával ragadó a világjárás izgalma, és vajon ugyanaz az ember jön vissza, aki elindult?


A nyaralás kétségtelenül „reboot” gombként funkcionál testünk, lelkünk és elménk számára is: kiszakadunk végre megszokott környezetünkből, magunk mögött hagyjuk a hétköznapi bosszúságokat; addig alszunk, ameddig csak szeretnénk, többet mozgunk, és különleges ételeket próbálunk ki.  Mindez csökkenti az átélt stresszt és pozitív hatással van egészségünkre, általános jóllétünkre.


De beszélhetünk tartós következményekről személyiségfejlődésünk kapcsán is?  

Ismerős az az érzés, amikor hazatérve színes vakációnkról úgy érezzük, miénk a világ és mostantól egy sokkal izgalmasabb, bátrabb, kiegyensúlyozottabb énünk vág bele a hétköznapokba? Számos kutatás – és ha belegondolunk, sajátélmény is – mutatja, hogy az utazásnak hatalmas transzformáló ereje lehet:  


Nyitottabbá tesz az újdonságokra: rádöbbenünk, mennyire másképp is lehet élni, mint ahogyan mi tesszük; felismerjük a változatosság gyönyörködtető voltát és szívesebben próbálunk ki a jövőben is szokatlan dolgokat.

Fejleszti kreativitásunkat: az új emberekkel, helyekkel, életszemlélettel történő találkozás hatására képesek leszünk merőben más, eredeti megoldásokban gondolkozni; minél inkább magunkba szívjuk az idegen tájak egyediségét, annál kreatívabbak leszünk életünk egyes területein.

Segít kilépni a komfortzónánkból: „idegenben” könnyebb bátornak lenni, ahol nem kell félnünk, hogy ismerősbe botlunk; másrészt olyan váratlan helyzetekben találhatjuk magunkat, amikor hirtelen kell cselekednünk, akár teljesen ismeretlen terepen.

Érzelmileg kiegyensúlyozottabbá tesz: miután megtapasztaltuk, képesek vagyunk megküzdeni az elsőre talán lehetetlennek tűnő szituációkkal is, hazatérve már kevésbé húzzuk fel magunkat a mindennapok apró bosszúságain, érzelmileg stabilabbá válunk.

Erősíti társas készségeinket: utunk során rengeteg különleges emberrel találkozhatunk, akikkel sokszor közös nyelv hiánya nélkül próbáljuk megértetni magunkat, és még így is, gyakran ezek a spontán, meglepetésszerű momentumok válnak a túra legemlékezetesebb pillanataivá. 

Segít visszatalálni önmagunkhoz: a festői tájak, a pihenésre szánt minőségi idő vagy a merőben más kultúrák befogadása segíti a befelé figyelést, az önreflexiót is.


Extra tipp: a valóban inspiráló, feltöltő és személyre szabott nyaraláshoz próbáljuk ki a „slow travel”-t: a szemlélet lényege, hogy a kötelező látványosságok végigrohanása helyett legalább egy hetet az adott településen töltünk és közben úgy élünk, mint a helyiek. Hotel helyett béreljünk ki magánházat; vásároljunk, főzzünk, pihenjünk úgy, mintha ott laknánk, és keressük a helyi lakosok társaságát. Így tényleg átélhetjük az adott térség szellemiségét. Ez a kulturális alámerülés – ha teljes lényünkkel belevetjük magunkat - olyan hiteles, értékteremtő élményeket adhat, amely által másképp tekinthetünk a világra és saját magunkra is.


Zubány Emese pszichológus, ThetaHealing konzulens


Az eredeti cikk az InfoPont magazin 2017. júliusi számában jelent meg.

0 views

©2020 by the therapy